A felső légúti fertőzés a megfázás orvosi elnevezése. A megfázás az orr és a torok egyszerű fertőzését jelenti. Normál légzés esetén a levegő beáramlik az orron, majd a légcsövön keresztül továbbhalad az egyre kisebb légutak felé. A légző szervrendszer szinte minden szakaszán találkozhatunk olyan mechanizmusokkal, amelyek megakadályozzák, hogy kórokozók és organizmusok juthassanak be a külvilágból.
A védőmechanizmusok egyike az orr belsejét borító nyálkára épül, amely útját állja a légutak felé igyekvő baktériumoknak. Ezután a csillószőrök távolítják el a szervezetből a nyálkarétegben megakadt baktériumokat.

Amennyiben a baktériumok mégis átkerülnek ezen a védelmi mechanizmuson, továbbhaladnak a légutakon, és a léghólyagokba juthatnak. Itt azonban a védekező rendszer egy további elemével, a fehérvérsejtekkel találják szembe magukat. Ekkor megjelennek a megfázás szokásos tünetei: gyulladás lép fel, a nyálkahártyák megduzzadnak és érzékennyé válnak, a beteg tüsszögni kezd és torokfájása lesz.
A felső légúti megbetegedések közvetlen érintkezéssel, levegőben terjedő kórokozók útján, illetve fertőzött felületekkel való érintkezés során terjednek.

Forrás: http://www.hazipatika.com/mediatar/media/Felso_leguti_fertozes/79